Nincs közöttünk levegő, szikráznak a villámok,
Te és én az éjszakában megfejtjük a világot.
S ha majd hajnalodik, mindig visszapörgetem a szépeket,
Mert úgy felébredni, hogy vége, halála az életnek.
|
|
|
|
|
Téged látlak az egeknek
Magas, tiszta kékjében;
Téged látlak a vizeknek
Folydogáló tükrében,
Nappal a nap aranyának
Ragyogó láng-fényében;
Éjjel a hold világának
Reszkető ezüstjében.
Minden időperczenetben,
Mindennémű szegeletben
Üldözőm vagy szünetlen -
Hagy békét, óh kegyetlen!
|
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
